Previous Next

Egy kicsit több mint egy hete iskolánk 60 fős csapata Csíksomlyó felé vette az irányt, hogy találkozhasson Ferenc pápával, hallgathassa elmélkedését és megismerkedhessen Erdély meseszép tájaival. Igaz, az indulás kicsit korai volt, de szívünkben nagy várakozással és izgalommal vágtunk neki az útnak. Az első napunk főként utazással telt, kis kitérővel megfűszerezve, ugyanis megálltunk a parajdi sóbányánál. A Parajd környéki Sóvidék Európa egyik legnagyobb sókészletét rejti a föld alatt. A sóbánya látogatása rendkívül népszerű program, így mi is részesei lehettünk az élménynek. Az esti órákban érkeztünk meg a szállásunkra, Bálványosfürdőre, ahol nem akármilyen fogadtatásban volt részünk: egy egész medvecsalád várt már ránk a szállás közelében. Óvatosan, de nagy örömmel készítettünk róluk fotókat. Másnap reggel szintén korán indultunk, hogy időben megérkezzünk a nyeregben, hogy több ezer, sőt 100-200 ezer zarándoktársunkkal együtt köszönthessük a Szentatyát. Így is lett, mikor megérkeztünk, már javában hosszú sorokban baktattak fel a nyeregbe kicsik és nagyok. Az időjárás eleinte nem volt kegyes hozzánk, de a buszon ülve elmondott imádságok és Mária énekek éneklése meghallgatásra találtak, mert mire felértünk a nyeregbe elállt az eső, sőt a Szentmise végére már hétágra sütött a nap. A Jóisten kegyelme volt ez, egészen biztos. És az is, hogy bár csak a kivetítőn, de közelről láthattuk Ferenc pápát és hallgathattuk őt. Valóban nagy kegyelem, hogy több mint 100 ezer zarándok könnyes szemmel hallgathatta a következő sorokat: „Zarándokolni nem más, mint érezni a meghívást és a késztetést, hogy járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében. Azt jelenti: elszakadni a bizonyosságainktól és a kényelmünktől, egy új földi életnek a keresésében, amelyet az Úr nekünk akar ajándékozni.” Szentbeszédében kiemelte még, hogy aki mer kockáztatni, annak az Úr nem ad csalódást. Ezt mi is megtapasztaltuk: bár zuhogó esőben, óriási sárban haladtunk felfelé, az ég felé, kockáztattuk, hogy elesünk, sárosak leszünk, de mindez nem érdekelt bennünket, csak felfelé tekintettük és valóban éreztük: itt a föld az éggel összeér. Szívünkben hálával telten indultunk hazafelé. Útközben megálltunk a nyergestetői emlékparknál, ahol mi is kopjafát állítottunk a hősi halottak emlékére. Vasárnap volt a hazaindulás napja. Útközben még bementünk a csíksomlyói kegytemplomba, részt vettünk a Szentmisén, valamint Korondon is megálltunk, megcsodáltuk a szebbnél szebb kézműves termékeket. Kicsit szomorúan hagytuk el Székelyföldet, de mindig jószívvel gondolunk az itt, együtt eltöltött napokra, a szép élményekre, a megannyi kegyelemre.